Magyar Nemzetiszocialista MunkáspártÉbresztő fehér ember!!!
Alapvető tudnivalók
Alap fogalmak
Mi a nemzetiszocializmus?
A népnemzeti állam és az ezen nyugvó társadalmi egyensúly megvalósításának tana. A feudális és liberális korszellem dialektikus szintézise, a liberális fejezet lezárója a történelem nagy könyvében.
Mi a munkakötelesség?
A nemzetnek az a joga, melynek alapján kötelességévé teszi az állam minden polgárnak, hogy a nemzeti javak termelésében közvetlenül, vagy közvetve részt vegyen.
Mi a Hungarizmus?
A nemzetiszocializmus - kiemelten keresztény - magyar gyakorlata, ideológiai rendszer. Végső feladata a Kárpátok-ölelte Duna-medence honképes és talajgyökeres népeinek egy erős, közös birodalomba való szervezése a magyarságnak, mint vezetőnépnek az irányításával.
Mi a nép?
Az egyazon fajtából származó, egyazon nyelvet beszélő, egyazon szokásokat, szellemet, erkölcsöt valló családok életközössége.
Mi a nemzet?
A honterületet szerző nép belső életének szabályozása mellett minden erejével arra törekszik, hogy viszonyát a szomszédos népekhez is biztonságosan szabályozza; tehát olyan erkölcsi, szellemi és anyagi létösszhangot igyekszik létrehozni szomszédaival, mely életét teljessé és biztonságossá teszi. Ha természetes parancsoló szükség ebből a életösszhangból népek közötti élet, társ és sorsközösséget teremt, nemzetről beszélünk.
"Mi tehát a Hungarizmus?..." Című könyv
I. Fejezet
Mi tehát a Hungarizmus?...
A legmagasabb fokú magyarság!
Egy mondatba összefoglalva ez a válasz. Sokan azt felelhetnék, hogy ezt mindenki állíthatja, de mivel lehet bizonyítani? A Hungarizmus céljával. A Hungarizmus célja a magyar birodalmi gondolat megvalósítása!
Természetesen tudjuk, hogy Trianon óta Csonkamagyarország minden nemzeti alapon álló politikai pártja és minden nemzeti gondolkozású magyar ember is ezt akarta. De a két világháború közti időszakban ennek érdekében nem tettek többet, mint megfogalmazták a "Nem, nem, soha!", "Csonka Magyarország nem ország" propaganda jelszavakat, s mint e téren a kétségtelenül legkiválóbbat, megzenésítették a mélyértelmű és megrendítő Magyar Hiszekegyet. Vagyis nem tettek többet, mint amit szájjal könnyen meg lehetett tenni.
De ugyanakkor az elszakított területek kisebbségi sorsra jutott magyarsága magárahagyatva, egyre gyengülve és pusztulva, vívta élet-halál harcát.
Csonkamagyarország magyarságát pedig egyre nagyobb mértékben pusztította az egyke és az egyse. Évtizedeken át csak beszéltek, csak szónokoltak erről, de ellene semmit sem tettek. A magyarság születési arányszáma az 1913-as 35%-ról 1941-ig 19,5%-ra zuhant. Pedig ahhoz, hogy a népesség jelenlegi állagában fennmaradjon, 22%-os arányszám szükséges.
Társadalmi berendezettségünk napról-napra betegebb lett. Az egyes társadalmi rétegeket mélyreható ellentétek, áthidalhatatlannak látszó szakadékok választották el egymástól és ezért a nemzeti társadalom a legtökéletesebb szétesettség állapotában élt.
Az agrár és ipari proletariátus száma nőttön-nőtt és komoly földbirtokreformról, munkás és munkaadó közti kiegyenlítődésről, igazságos jövedelem elosztásról büntetlenül még beszélni sem lehetett.
Értelmiségünk lelkületének kialakulását végzetesen határozta meg az a tény, hogy még a legkisebb kezdő állások betöltésénél sem a rátermettség, hanem a lehető legmagasabb helyekről jövő ajánlás volt a döntő tényező.
Honvédségünk szelleme teljesen ferde, a hadsereg csak silány paródiája volt az egykori magyar-osztrák monarchia ugyancsak elmaradt cs. és kir. haderejének.
A magyar nő nagy többségében munkásnőnek, tisztviselőnőnek és minden egyébnek készült, még szépségkirálynőnek is, csak a magyar család lel kének, családanyának nem.
Ifjúságunk hivatalos szervezete, a Levente intézmény, nem egyéb, mint egy kezdetleges kis újonckiképző keret, amelyben szó sincs az ifjúság erkölcsi neveléséről és nemzeti öntudatának fejlesztéséről.
Ebben a széteső, pusztuló világban egyetlen szilárd politikai irányzat a Hungarizmus, amely attól a felismeréstől vezettetve indítja meg küzdelmét, hogy: Délkelet-Európa vezető népe a magyar!
Történelmi múltja, államalkotó képessége, központi települése, kulturális ereje és politikai felkészültsége határozzák meg elhivatottságát erre a szerepre, anélkül azonban, hogy ez a vele együtt élő népcsoportok elnyomására törekvő sovinizmus lenne, amely hatalmi szóval akarná az egyetemes nemzet sorskérdéseit megoldani. A Hungarizmus nem ismer sem nagy, sem kis népeket, sem előjoggal felruházott kiválasztott népet, hanem csak életképes és életképtelen népeket.
A Kárpátok által övezett Duna-Tisza medence - Magyar Birodalom - az Úristen által teremtett tökéletes földrajzi egység, amit ember meg nem változtathat. Tökéletes gazdasági egység is, amelyet az emberi korlátoltság és gyűlölködés erőszakkal szétdarabolhat ugyan, hogy életképtelen államocskákat létesítsenek a benne élő összes népek legnagyobb veszedelmére, de ezt a természetes rendjével nyílegyenes ellentmondásban lévő állapotot sem miféle hatalmi akarat nem tarthatja fenn örökre. Csak tökéletes politikai egység teheti lehetővé, hogy ennek az egész Európában egyedülálló földrajzi és gazdasági egységnek minden előnye az itt sorsközösségben élő összes népek számára hasznosítható legyen. Ennek az egységnek a megteremtésére törekszik a Hungarizmus, de nem hatalmi szóval, hanem azzal, hogy az itt élő és gazdaságilag egymásra utalt, egymást kiegészítő különböző fajú, nyelvű és vallású népek nemzeti érzését és öntudatát, nyelvét, szokását és vallását feltétlenül tiszteletben tartva szervezi meg a politikai, gazdasági és társadalmi együttélés lehetőségét.
Őseink honfoglalás utáni századokban éppúgy mint napjainkban a cél ez az eszményi politikai egység: a Magyar Birodalom s a magyar nép legmagasztosabb történelmi feladata éppen ennek megszervezése és irányítása.
A magyarság eme vezető szerepe 1526-ban látszólag megszűnt. A XVII- ik században Bocskai, a XVIII-ik században Rákóczi, a XIX században a 48-49-es szabadságharc mutatják népünk történelmi hivatásérzetét, míg a XX-ik században a Hungarizmus népi mozgalma jelöli népünk kitartó, szívós hata lomra törekvő akaratát, hogy természetes vezető szerepét visszaszerezhesse, délkelet-európai hivatását teljesíthesse és a "Hős vértől pirosult gyásztér" helyébe a Hungarista Magyar Birodalom dicsőségét, nagyságát és boldogságát építhesse meg minden jóakaratú népe hasznára és életbiztonságára.
Ennek a négy évszázados küzdelemnek súlyos vérveszteségei a magyarságot legyengítették. A Magyar Birodalom területén idegen germán és szláv hatalmi erők versengése indult meg, hogy a magyarság összetartó és egységesítő erejét megsemmisítve, ezt a területet darabokra tördelje szét és saját érdekkörébe vonja. Ez az idegen hatalmi törekvés célját az első világháborút követő trianoni békeparancsban érte el, amikor a Magyar Birodalmat, ezt a földrajzilag és gazdaságilag egységes területet széttörték és a magyar nép összetartó erejét a pánszláv erők segítségével kikapcsolták. Ezzel ezen a területen állandósították a nemzeti ellentétek legteljesebb kiéleződését, a politikai bizonytalanságot és a gazdasági életképtelenséget.
A legfontosabb teendő tehát a magyar nép életerejének felfokozása és ezáltal összetartó képességének érvényesítése a Kárpátok övezte Duna-Tisza medencében, az évezredes Magyar Birodalom területén, a magyarsággal sors- és társközösségben élt népek körében. Ezt a történelmi feladatot akarja és fogja elvégezni a Hungarizmus.